Kampányoldaunk: http://szobaanyolcban.org/

Magyarországon a fővárosba összpontosul a drogproblémák nagy része: tízből kilenc intravénás drogfogyasztó Budapesten él. Az intravénás droghasználat számos kockázattal jár a fogyasztóra, ilyen például a függőség és a túladagolások, illetve a fecskendők és tűk megosztásából fakadó HIV és hepatitis fertőzések kockázata. A főváros egyes kerületeiben nyílt, utcai drogfogyasztói szcéna alakult ki. Ez nem csak a drogfogyasztókra, de a környezetükben élő polgárokra is veszélyt jelent. Az eldobált fecskendők és egyéb drogszemét joggal szúrja a polgárok szemét.

Az elmúlt években a helyzet súlyosabbá vált, ugyanis a heroin helyett már az új dizájner drogokat szúrják. Míg a heroint naponta háromszor-négyszer, ezeket a szereket akár tízszer-tizenötször is beviszik egy nap. Miközben a steril tűk és fecskendők iránti kereslet folyamatosan nő, a tűcsere programok támogatása csökkent, így nem tudják kielégíteni a növekvő igényeket. Nem elég, hogy Budapest egyes kerületeiben tízből hét drogfogyasztó fertőződött meg a hepatitis C vírussal, de idén kiszűrték az első HIV pozitív drogfogyasztókat is. A fővárosi HIV járvány itt áll a küszöbön!

Sajnos a főváros vezetői az elmúlt két évtizedben adósak maradtak a probléma hatékony megoldásával. Míg vidéken számos város rendelkezik drogstratégiával és kábítószerügyi egyezető fórummal, éppen a főváros szintjén hiányzik mindkettő. Mi több, az elmúlt években a fővárosi költségvetésben előbb lecsökkentették, majd teljesen megszüntették a drogmegelőzési célú pályázatokat, az a kevés szervezet pedig, ami próbál tenni az ártalmak csökkentéséért, lehetetlen helyzetbe került.

A tűcsere bezárása nem megoldás, az utcai drogfogyasztást nem lehet pusztán rendőri eszközökkel felszámolni. Azokban a nagyvárosokban, ahol ezt megpróbálták, az utcai drogfogyasztás nem csökkent, viszont a problémák csak még súlyosabbá váltak. A tűcsere hiányában HIV járvány alakulhat ki, ami nem áll meg a drogfogyasztóknál, de szexuális úton előbb-utóbb átterjed a nemfogyasztókra is. Egy HIV pozitív ember gyógykezelése évente több millió forintba kerül, ami jelentősen megterheli a költségvetést. A rendőri razziáktól nem csökken a drogszemét sem, a drogfogyasztók gyakran éppen azért dobálják el a használt fecskendőket az utcán, hogy ne találják meg náluk a rendőrök. A börtönök pedig a drogfogyasztás és a HIV járvány melegágyaivá válhatnak.

Olyan megoldásra van szükség, ami két legyet üt egy csapásra: nem csak az utcai drogfogyasztást szorítja vissza, de megelőzi a járványt is. Ilyenre számos jó gyakorlatot találhatunk a világ nagyvárosaiban, ahol négy pillérre helyezték drogstratégiát: megelőzés, kezelés, ártalomcsökkentés és rendészet.

Megelőzés: színvonalas megelőző programokra van szükség az iskolákban, a biztonságosabb éjszakai életet célzó programokra a szórakozóhelyeken!

Kezelés: önsegítő csoportokra, terápiás és rehabilitációs intézményekre van szükség, hogy elősegítsék a függők leszokását!

Ártalomcsökkentés: azoknak, akik jelenleg még nem akarnak vagy tudnak leszokni, olyan drogfogyasztói szobát kell létrehozni, ahol steril és ellenőrzött körülmények között injektálhatnak, és nem az utcán, ahol zavarják a környéken élőket és eldobálják a drogszemetet.  

Rendészet: a rendőrségnek ügyelnie kell az utcai rendfenntartásra, a drogfogyasztókat az utcáról az ártalomcsökkentő központokba kell irányítania!

Ez a négypilléres stratégia sikeresen szorította vissza a drogfogyasztást számos nagyváros utcáiról. Fontos, hogy az egyes pillérek egymást támogatva és kiegészítve működjenek. Olyan komplex ellátóhelyekre van szükség, ahol a függő nem csak biztonságosan fogyaszthat szert, de motiválják a leszokásra és segítik abban, hogy normalizálja az életkörülményeit, otthont teremtsen, munkát találjon.

Kérjük a Józsefváros és a Főváros önkormányzatát és a magyar kormányt, hogy támogassák a négypilléres stratégia megvalósítását!