„Székelyföldön épít 150 millió eurós beruházással fafeldolgozó gyárat az osztrák Holzindustrie Schweighofer, a Kovászna megyei Réty községben. A befektetők szándéka szerint az üzem 2014-ben kezdi működését és évente 800 000 köbméter fát fog feldolgozni. A megtermelt faanyagot elsősorban az ázsiai piacra szánják.”
(A Mediafax és az Agerpres hírügynökség jelentése szerint)

Az erdő, a „zöld arany” szülőföldünk legnagyobb kincse. Nyilvánvaló, hogy Erdély nem folyóiról vagy mezőségeiről kapta nevét: „Erdőelve”, „Terra ultra sylvam” (az erdőn túli föld), „Überwald” – über Wald, Transylvania, Transilvania, Székelyföld, "Erdély nagy bástyájának legjobban kihelyezett saroktornya” megnevezések mind arra utalnak, hogy ez a terület kiterjedt erdőségekkel bír, vagy pontosabban bírt, egészen a közelmúltig, mielőtt a felelőtlen erdőkitermelés durván bele nem mart szent földjébe.

A székely erdő nemes vadaknak nyújt otthont, itt él a fogoly, a fácán, a dámvad, a szarvas, a hiúz és sok más Európában, vagy akár a világ más részein már kipusztult, vagy kipusztulás határán lévő állat-, és növényfaj. Ezek is hasonló sorsra jutnak majd a nagyravágyás, pénzsóvárgás és emberi felelőtlenség következményeként. Nagyszüleink a maguk idejében kínnal és keserű munka eredményeképpen jutottak birtokába azon erdőterületeknek, amelyeket most könnyelműen a fakitermelés farkasvermébe dobunk, egy külföldi autó, plazmatévé vagy egy idegenföldi utazás költségeinek fedezésére. Ezért tud például Kína, a világ egyik legnagyobb erdős területtel rendelkező országa, erdélyi faanyagot vásárolni és importálni, mivel a sajátját bölcsen tartalékolja. Ezt kéne tegyük mi is!

Erdeink legnagyobb részét fenyőfélék, elsősorban lucfenyő, erdei-, és vörösfenyő, majd tölgy, bükk, gyertyán, kőris és más, nemes és kevésbé nemes fafajok alkotják. A fenyő növekedése lassú folyamat, a tízéves fenyő alíg karvastagságú, három emberöltő alatt éri el tekintélyes magasságát. Siralmas látványt nyújt egy letarolt terület, ahol a sáros földön méltóságuktól megfosztott szálfák hevernek halomban, mint élettelen veterán katonák teste a tömegsír szélén. Ne hagyjuk hogy ezt tegye a külföldi befektetők kapzsisága őseink szent örökségével!

A kitermelt erdő lassan újul ki, ha egyáltalán kiújul. Itt 50–100 évről van szó, függetlenül attól, hogy mit állítanak országunk kirablásából élő demagógok. A beígért munkahelyek pedig addig léteznek, amíg az utolsó szál székely fatörzs el nem hagyja az országot. Ezt követően  a fennebb említett cég meg bezárja a telepet, visszavonja az infrastruktúrát és a munkás jelentkezhet újra a munkaerő - elosztó hivataloknál.

Másfelől, egy ilyen mértékű befektetés teljesen megöli a helyi, kis fakitermelő vállalkozásokat, a kis-, és közepes fakitermelő cégek teljes csődre vagy átszakosodásra vannak ítélve, ezáltal munkahelyek szűnnek meg és családok veszítik el kenyerüket.

______________________________________________________

Către Prefectura Județului Covasna: Opriți proiectul firmei Schweighofer! Salvați pădurea secuiască! 

"Firma austriacă Schweighofer Holzindustrie plănuiește înființarea unui complex de exploatare forestieră și prelucrare a lemnului lângă satul Reci, județul Covasna, cu o investitie de 150 de milioane de euro, cu o capacitate de prelucrare a 800 de mii de metri cubi de lemn pe an. Investitorii speră intrarea complexului în funcțiune anul viitor. Materialul produs este destinat în primul rând pentru piața asiatică" (conform relatării agențiilor de știri Mediafax și Agerpres).

Pădurea, "aurul verde" este una dintre cele mai mari comori ale țării noastre. Transilvania, este evident că nu și-a primit numele după râuri sau plaiuri,- "Terra ultra sylvam ", "Überwald", "Trans-Sylvania". Tărâmul secuiesc, " marele bastion din cel mai  îndepărtat colț al Ardealului", are păduri extinse, sau mai degrabă a avut, până ce exploatarea forestieră iresponsabilă și-a înfipt ghearele în trupul ei sfânt.

Pădurile din Transilvania adăpostesc specii nobile de animale sălbatice:  cerbul lopătar, potârnicheaua, râsul carpatin, capra de munte și multe altele;  specii de animale și plante rare sau extinse din celelalte părți ai Europei sau ale lumii, sortiți deasemenea pierzaniei de ambiție, lăcomie și iresponsabilitate umană. Străbunii noștri, în timpul lor, cu suferință și amărăciune au venit în posesia terenurilor forestiere pe care, acuma, le aruncăm străinilor ca să cumpărăm o mașină modernă,TV cu plasmă, sau pentru o călătorie exotică.  Astfel devine posibil, ca de exemplu China, una dintre țările lumii cu cele mai mari sufrafețe acoperite cu vegetație forestieră să importe material lemnos transilvănean, iar în mod înțelept  își păstrează propriile păduri intacte. Cred că ar trebui să facem și noi la fel!

Majoritatea pădurilor noastre sunt populate de conifere, și alte soiuri nobile, în principal molid, pin si zada, stejar si fag, carpen, frasin, etc. Creșterea a bradului este lentă, abia atinge în zece ani grosimea brațului, ajungând la o înălțime considerabilă în decursul a trei generații umane. Deplorabilă priveliște oferă o zonă deforestată,  pe un sol noroios zăcând, privați de demnitatea de odinioară, bușteni de lemn- veterani la marginea mormântului comun. Să nu lăsăm ca lăcomia investitorilor străini  să aducă patrimoniului sacru al strămoșilor noștri aceeași soartă!

Procesul de regenerare al zonelor deforestate este  încet, fiind vorba de cel puțin 50-100 de ani, indiferent ce susțin  demagogii care trăiesc din jefuirea a propriei lor țară, locurile de muncă promise vor exista până când și ultimul trunchi va părăsi țara. Firma sus menționată atunci va inchide site-ul de exploatare, își va retrage infrastructura și angajații pot reveni la birourile de distribuție a forței de muncă.

Pe de altă parte, o astfel de investiție majoră va falimenta companiile de exploatare forestieră locale mici și mijlocii, sau va impune o completă reprofilare a acestora, se vor pierde locuri de muncă și familii rămân fără pâine.